Egy jó párkapcsolat alapja a szerelem és a szexualitás. De vajon melyik fontosabb? Lehet ezt mérlegelni?
A párkapcsolatban a szerelem és a testiség egyaránt komoly súllyal vesz részt, ezért fontos tisztáznunk a kettő közötti rangsort, vagy kettejük egymáshoz való viszonyát.
A nők és a férfiak között alapvető különbség létezik abban, ahogyan kapcsolatukat megélik, és ebből számos konfliktus, vagy meg nem értés adódhat.
A szerelem és a szex valóban mutat néhány markáns különbséget. A szexualitás elsősorban biológiai szükséglet, amely kisebb vagy nagyobb mértékben minden emberben megtalálható, és amely a testi kielégülés felé hajt bennünket. A szerelem ezzel szemben inkább egyfajta lelki igény, amelyet nem minden ember érez egyformán. További különbség, hogy a szexuális vágy a kielégülés után eltűnik - mint az éhség egy ötfogásos ebéd után - ugyanakkor a szeretett személytől való elválás erős vágyakozást vált ki.
Arányok a kapcsolatokban
Nézzük meg tehát, hogy egy egészséges párkapcsolatban hogyan is viszonyuljon egymáshoz a testiség és a lelkiség, a szex és a szerelem. Ebből a szemszögből a legtöbb házasságot általában a következő három definíció valamelyikébe lehet belepréselni:
A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek a szex az alapja
Ez a nézet azt mondja ki, hogy minden szerelmi viszonynak a szexuális kielégülés iránti hajtóerő képezi az alapját. A szerelem ezzel a szex melléktermékévé alacsonyodik le. E nézet legprominensebb képviselője Sigmund Freud volt, aki élesen elválasztotta egymástól a szerelmet és a szexualitást, és pesszimista módon nem hitt abban, hogy az ember valamennyi szexuális vágya kielégíthető lenne egy tartós párkapcsolat keretein belül. Aki tehát a házasságnak ezt a meghatározását vallja, annak vagy a tartós párkapcsolat biztonságáról, vagy pedig a szexuális beteljesülésről kell lemondania.
A házasság szexuális kapcsolat, amelynek a szerelem az alapja
Ez a nézet a másik szélsőség. Akik ezt az elképzelést vallják, azok túlidealizálják a szerelmet, míg a szexualitás szerepét alábecsülik. Legnevesebb képviselője Abraham Maslow, a szükségletpiramis megalkotója, aki a szexualitást az alacsonyabb rendű (bár nélkülözhetetlen) szükségletek közé sorolta, míg a szerelmi beteljesülést az önmegvalósítás felső kategóriájába helyezte. Aki tehát ennek a meghatározásnak a jegyében él, annak számára a szex csak egy ösztönös, biológiai tényezők által befolyásolt cselekmény, amely egy megkerülhetetlen állomás a magasabb rendű lelki egyesülés felé vezető úton.
A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek része a szex
A két szélsőséges nézet után ez lehet a kiegyensúlyozott, egészséges meghatározás. A szerelmi kapcsolat nem lehet teljes szex nélkül, ugyanakkor nem a szex az egyetlen és mindent meghatározó alap, amelyre a kapcsolat épül. A szex is egy arca a házasságnak, ugyanúgy, mint ahogyan a közös célok, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a pénzügyek irányítása, vagy a szabadidő közös eltöltése. Ez nem csökkenti a szexualitás jelentőségét, csak segít a megfelelő helyre tenni azt. (Ha attól fél, ez a nézet jelentősen csökkentené házasságában a szexualitás szerepét, akkor gondoljon csak arra, mi volna, ha annyiszor szeretkezne kedvesével, mint ahányszor pénzt költ, kommunikál, vagy éppen gyermeket nevel. Ugye mindjárt nem is olyan jelentéktelen ez a szerep?) Egy szerelmi kapcsolat tehát nem működhet hosszú távon harmóniában a testi intimitás nélkül, ugyanakkor nagyon ingatag talajon áll az a szerelmi kapcsolat, amely csak a testiségre épül. Ez a szemlélet képviseli a szex és a szerelem kiegyensúlyozott viszonyát, amelyet számos pár tapasztalata alátámaszt. Nemzetközi felmérések szerint a legtöbb ember átélt már olyan szexuális kapcsolatot, amely minden érzelmi hátteret nélkülözött. Férfiakkal ez némileg többször esik meg, mint nőkkel, ám a különbség nem jelentős. Ennek ellenére azonban a megkérdezettek döntő többsége egyetért abban, hogy a szex akkor a legjobb, ha olyan partnerrel történik, akibe szerelmesek vagyunk, akihez komoly érzelmi szálak kötnek bennünket. Az ellenkező nézetet csak egy elenyésző kisebbség vallja.