Nem szeretem az általánosításokat. Viszont főbb vonalakban tényleg másképp „működik” egy férfi, szakítás után, mint egy nő. S még mielőtt férfi sovinisztának tűnnék, előre bocsájtom, hogy minden tiszteletem a Férfi nemnek, nagyon sok példamutató embert ismerek közülük.
Már előre sajnálom azokat a hölgyeket, akik tudattalanul lépnek egy jobb kapcsolat reményében, újdonsült álomlovag karjai közé,aki nem oly rég szakított. S bár lehet, a nők számára furcsa, megmagyarázhatatlan ez a gyors tempó, de a férfiak a tettek mezejére lépnek, s már azonnal keresik az új partnert, nehogy csorba essék férfiasságukon. S itt vetődik fel a kérdés a nők részéről: „Egyáltalán szeretett is valaha engem?”
A szakítás mindenkinek fájdalmas. A nőknek, érzelmi működésüknek köszönhetően, időre van szükségük – jobb esetben – hogy belemenjen, vagy kiszálljon egy kapcsolatból. A férfiak ugyan belemennek, viszont az elköteleződés kérdésében már óvatosabbak. S amilyen könnyen új kapcsolatot kezdeményeztek, ugyanolyan iramban ki is szálnak, ha gond van, néha még azt sem mondják, hogy „Helló!” A férfi már rég túl van mindenen, a nők pedig csak keresik a miérteket, s emésztik a helyzetet.
Ne tévesszen meg senkit az, hogy amit nem látunk, hallunk, az nincs. A következő kapcsolatban hajtja őket a vágy, hogy amit az előzőben elmulasztottak, azt most kipróbálják, bepótolják, s rendkívül erős bennük a „majd megmutatom, hogy velem minden oké” érzés.
Valóban vigasztalás lesz majd az új nő? Ez most sikerülni fog? Nos, bármennyire hihetetlen, de a férfiak is a biztonságot keresik. Nem sok férfi tűri jól az egyedüllétet. Szenvednek az önbecsülés, a „fontos vagyok” szerep hiányától. Még ha ők is mondták ki a szakítást, de az űrt ki kell tölteni. Ez egy kihívás, kaland, harc, munka, ami egyébként is férfias jellem. A nők szemében egy ilyen férfi érzéketlen, szívtelen, gátlástalan. És sajnos még mielőtt kiszállnának egy kapcsolatból, már ott az új. Válási statisztikákat tanulmányozva is egyértelmű, hogy a nők 2/4 arányban adják be a válást, a férfiak 1/4-e, és a közös megegyezés is 1/4. A nők jobban tudnak egyedül élni. Tehát szívósabbak, keményebbek, túlélőbbek, az önbizalmuk is picit magasabb.
A nők ezek szerint válogatósabbak? Gondolom ismerős: mindig a nő választ, a férfi meg csak hagyja. A nőnek érzelmi szempontból egyszerűen szüksége van gyógyulási időre, feldolgozásra, hogy újra tervezze életét. S hogy kinek mennyi? Az már egyéntől, és helyzettől függ. Ez az intervallum a férfiak esetében igencsak lerövidül. Persze a kivételek erősítek a szabályt, de a számok törvénye szerint, a férfiak hamarabb lépnek túl mindenen. A nők nagyobb számban kérnek segítséget tőlem is, vagy járnak el önismereti klubokba, tanfolyamokra, rendezvényekre.
Találkoztál már – gondolom igen – olyan esetekkel, hogy egy hosszabb tartó kapcsolat után, a férfi, nagyon hamar összeköltözik új párjával, családot alapít, roham léptékben veszi el feleségül új párját? A hoppon maradt hölgy pedig csak ámul: Mi van? Mit csináltam rosszul? Bennem van a hiba?
Nem. Az új kapcsolat nem biztos, hogy boldogabb lesz, hogy nem lesznek gondok, hogy simán megy minden, csak egyszerűen óvatosabbak lettek, s amit anno elszúrtak, azt most az újjal szeretnék kárpótolni, végre cselekszik, amit talán az előző kapcsolatban nem tett meg. Ha szétment a kapcsolat, ne okold magad. S bár mindenképpen fontos összegezni, még egyszer végig gondolni az eseményeket, s igen, kell az egyedüllét. Ne visszafelé tekints, s ne másokkal foglalkozz. Csak magaddal. Fogadd el, hogy mások vagyunk, s férfi és nő sosem fog tökéletesen hasonlítani egymásra. Nem is kell. Mind külsőleg, mind belső énünket tekintve – KÜLÖNBÖZÜNK. Ez volt, van és lesz.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő