Sajnos mikor belekezdünk egy kapcsolatban, sosem tudhatjuk kimenetelét....s benne van a pakliban az elválás is. Sok-sok tényező befolyásolhatja kimenetelét, de ha erre kerül sor, bizony nagyon nehéz is lehet. Még akkor is, ha a nagy szerelem ellenére is a válás mellett döntöttünk.
Első szimpátia után, néhány találkozás és beszélgetés követően kapcsolatot kezdünk, s később kiderülhet ugyan, hogy mégsem illünk össze. Felszínre kerülhetnek olyan zavaró tulajdonságok, melyek csak akkor derülnek ki, mikor már benne vagyunk egy kapcsolatban. S tehetnek olyan lépéseket (hűtlenség, megcsalás, bizonyos kellemetlen szokások, káros szenvedélyek) amelyeken már akarunk, s nem tudunk túllépni. Ha lehetőségünk van átbeszélni a problémákat, nagy lépés, mert lehet hogy csak rosszul értelmeztünk valamit, még helyre hozható a kapcsolat. Lehet, hogy csak kicsit érzékenyebbek vagyunk.
A "bakancslistánkon" szereplő tulajdonságok közül pl. nehezen toleráljuk, ha a másik késik, rendetlen, vagy más férfiakkal/nőkkel beszélget. Meg kell vizsgálni magunkat, mert lehet, talán nekünk van szükségünk önmagunkkal való szembenézésre, különösen, ha ezek a zavaró tényezők újra és újra felbukkannak kapcsolatainkban. De ha ezek a tulajdonságok párunkban alapvető jellemvonások, fontolóra kell venni, tudunk-e vele együtt élni. Az általa nyújtott számos öröm, a pozitív tulajdonságai megérik-e ezt az árat. Nem érdemes áltatni magunkat, hogy majd megváltozik mellettünk. Ha így is lenne, ne erre építsük a kapcsolatot.
Ha eldöntöttük a szakítást, legyünk önmagunkkal és egymással őszinték. Ne nehezítsük a szakítást felesleges kétértelmű mondatokkal, bizonytalankodással. Semmi értelme, csak időhúzás. A se vele, se nélküle kapcsolatok éveket vesznek el az életünkből. Ebben segít, ha tudatosan felkészülünk a válás utáni időszakra. Mondjuk el barátainknak mi történt velük, beszéljük meg a családtagjainkkal, s keressünk olyan elfoglaltságokat, melyek építő jellegűek, az átmeneti negatív gondolatok úgy is eluralkodnak egy picit rajtunk. Ez természetes. S minél erősebb volt a kötődés, annál inkább.
Ez egy gyászidő. Ez idő alatt érzelmileg lassan elengedjük a másikat, s a velejáró mindent élményünket, szokásainkat. Ezt a folyamatot minden ki másképp éli meg, van aki nagyon mély depresszióba esik, valaki viszont hamar túl van raja. Az egyedülléttől sokan félnek. S pont emiatt, még a problémák ellenére is, inkább együtt maradnak, a szakítás helyett. Ennek ára sokszor az egymástól való való érzelmi elhidegülés, és egyenes út egy rossz házasságba. Ezért is fontos még a tartós elköteleződés előtt szakítani, és idővel keresni a számunkra megfelelő partnert.
A házaspárok helyzete azért egy picit más. Ők elköteleződtek, akár az egyház előtt. Szerencsétlen helyzet, ha mindez a folyamat már a házasságkötés után játszódik le. A válás folyamatában a jogi lebonyolítás mellett, néha gyámügy, családlátogató, vagy egyéb más szakember segítségére is szükség lehet. Fontos, hogy az érzelmi és anyagi dolgok szétválasztása is a lehető legoptimálisabban menjen, főleg ott, ahol gyerekek is vannak. Ettől függetlenül szerencsés tisztességben és szépen válni, hiszen ez kihatással lehet a későbbi párkapcsolati viszonyunkra is. Ha csak egy picit is van rá esély, hogy a házasság megmenthető, kérjük szakember segítségét, megéri. A gyermekes családok esetén pedig, még inkább a kapcsolat gyógyításán kell fáradozni. A társak közötti ellentétek, különbségek a legtöbb esetben közel sem olyan súlyosak, mint ahogy ők egymástól érzelmileg eltávolodva észlelik. A kezdeti összetartó erőre újra rátalálva, visszanyerhetjük a házasság, a biztonságos kötödés nyújtotta örömöt.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő