A nő természete a befogadás. A nő olyan, mint egy egy átjáró, egy csatorna, amelyen keresztül egy lélek megszülethet. Médiumi minőséggel bír, nyitott minden iránt, befogad mindent, ami rajta keresztül nyilvánul meg: minden ami emberi világunkban megnyilvánul, a nőkön keresztül születik meg. Ha egy nő nem tudatos, akkor passzív együttműködése révén felhasználható a világ bajainak közvetítőjeként. Ha összhangban van az egyetemes törvényekkel, és felébredt a szerelemre, bolygónk gyógyulásának és megújulásának közvetítőcsatornájává válik."
Állandó téma a női, férfi szerepek megélése, változása, újratervezése....az önkeresés...a család, a gyerekek nevelése...
A régi ideák, szerepek idejét vesztették....s a világ változásával keressük helyünket.
Egy valami viszont soha nem változik. Csak a NŐ számára adatott meg, hogy testében gyermek foganjon, s világra hozza. Ez a CSODA.
Befogadás, várakozás, átváltozás, folytonosság, táplálás, újjászületés.
Úgy tűnik, a mai nők (tisztelet a kivételnek) valahogy elfelejtik, hogy bennük, általuk lesz a CSODA. Nincsenek tisztában saját "énükkel", s ez nem nagyképűség kérdése. De ha saját magát nem tiszteli, akkor a környezet miért is tenné?
Sajnos sokan átveszik a nadrágszerepet...és az ezzel együtt járó viselkedési normákat -kezdeményezés, udvarlás, döntések, túlzott önállóság, karrierizmus, stb. - s egyre jobban látszik, tévútra vezet, családok, párkapcsolatok bomlanak fel.
A hétköznapokban való helytállás sajnos mindenki számára nagy terhet ró.
A rohanó világban egyre kevesebb időnk van magunkra, szeretteinkre - a párunkra, családra, gyerekekre.
Vannak örök érvényű dolgok, melyeket igenis fontosak, újra be kell illeszteni a női szerepek közé.
Elég nagy baj, hogy ma ezek a kérdések egyáltalán mint gondolatok, megfogalmazódnak:
"De én áldozzam fel a testem, hogy fogok kinézni szülés után? Nekem kell mindig a konyhában főzni, mosogatni - hiszen a párom is megcsinálhatná? Én tanuljak a gyerekkel? S mikor fogok szórakozni? Lemaradok egy állás interjúról, egy jó állásról....mert az időmet a családnak szentelem. Még mindig nem keresek annyit mint a férjem. Úgy szeretnék a régi ÉN lenni.".....stb.
Nem kell visszamenni a középkorba és királykisasszonyként várni a lovagot.
De!
Legyél újra türelmes és odaadó. Ne te hódíts, hanem téged varázsoljanak el. Döntéseidbe vond be párodat. Ne áldozatnak éld meg a család melegének megteremtését, s az asztalra tett étel valóban szívből jöjjön. Legyen kellő önbizalmad, helyes önértékelésed, s ne csak elfogadd, hanem szeresd is tested, önmagad, s más is ezt fogja tenni. Tiszteld ami vagy, s embertársaidat. Tudj alázattal lenni mások iránt, s mert e szó nem leminősítés, hanem egy olyan emberi tulajdonság, mely mostanában divatja múlt...de másokért tenni, másokat szolgálni nagy dolog, kiváltság. Ne legyél kemény, hanem lágy, simogató, kedves, befogadó és megértő.
Amint egy kicsit hátrább lépsz, úgy engedsz teret a férfinak. Persze ehhez idő kell, de megéri....mert lovagok azért még léteznek....s reméljük egyre többen lesznek .
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő