Milyen szerepekben vagyunk? Mennyire jó az a szerep, amiben vagyunk. Mi az, amitől tartunk, félünk? Mit szeretnénk megélni?
Egy folyamatosan változó világ részecskéi vagyunk, s benne minden változik. A környezetünk, az emberek, az eszmék - mely lehet, eddig is része volt az életünknek, csak mi reagáljuk le most másképp. Mi magunk is formálódunk. Balga ember, aki a régi énjéhez ragaszkodik, aki az idő múlásával nem engedi a változást. Pedig az jön, s generálhatjuk mi is, de van rajtunk kívülálló ok miatt is bekövetkező változás. Vannak szerepek, melyeket jól vagy rosszul élünk meg. Vagy ránk akasztják, dacolva azzal, hogy mennyire segít e bennünket, tudunk e azonosulni vele, jó e egyáltalán számunkra, vagy végre olyan szerepkörben díszeleghetünk, ami boldoggá tesz, emel, épít, ami által fejlődhetünk, mert végre megélhetünk olyan érzéseket, élményeket, amire mindig is vágytunk.
Hogyan éled meg a nemi szerepedet? Ki tudsz teljesedni? Mennyire vagy NŐ és FÉRFI, vagyis az a nemi szerep, ami a legtitkosabb vágyaidban megfogalmazódik? Megéled? Ki van melletted? Ő milyennek él meg, vagy lát Téged? Azt látja, aki valójában vagy? Ha nem, az azért van, mert nem mutatod meg a teljességedet? Nem lehet? Nem tudod? Vele nem tudsz kiteljesedni? Felesleges, mert úgy sem érti? Akik melletted vannak (párkapcsolat, barátok, család, munkatársak) emelnek? Fejlődsz általuk? Csak kényszer az a szerep, vagy helyzet, ami révén kapcsolódsz feléjük? Mi kellene ahhoz, (anyagi, erkölcsi, szellemi segítség), ami által olyan szerepben élhetnéd meg magadat, ami Neked jó? Változnak a szerepköreink azáltal is, hogy anyává, apává, baráttá, kollégává válunk és bizonyos helyzetekben kapcsolódunk emberekhez. De más, egy 30 éves korban megélt szerep, és más 60 éves korunkban. Minél több szerepkörben sem jó lenni, mert teljesen szétzilálja az embert, túl nagy a teher. Sajnos nem minden szerepünkben érezzük jól magunkat, és vannak azok a helyzetek is, amit egy ideig tűrni kell, benne kell lennünk. De meddig? Hogyan hat ránk ez a kényszer? Mennyire szeretjük magunkat, hogy kilépjünk ebből a kényszeres szerepből? Mit/kit veszítünk azzal, ha túl sokáig vagyunk egy számunkra előnytelen, vagy rosszul megélt kényszeres szerepben?
Hogy miért e szösz? Fontos lecsendesedni, átértékelni önmagunkat, a helyzetünket, a szerepeinket. Hogy kivel, milyen minőségben, szerepben szeretnénk továbbra is kapcsolódni, vagy épp elengedni, kilépni, lezárni, mert nem visz előrébb. S persze melyek azok a szerepek, melyeket már el kellene engedni, mert elavult, csak hisszük hogy részünk, vagy mert nem veszünk tudomást a megszokásról.....
Jó szöszölést mindenkinek!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő, társkereső irodavezető