Sziasztok!
Hallottál már olyat, hogy emberek szidják házastársaikat? Hogy állandóan csak panaszkodnak boldogtalanságukért? Hogy "persze mindenkinek van társa, csak nekem nem, mert nincs egy normális szabad ember sem."
Elég, ha bemész egy boltba, cukiba és pillanatok alatt fültanúja leszel az emberek magánéletének. Olyan szívesen tenném, hogy csak egy picit üljünk le - s "álljunk meg egy szóra". Beszélgessünk arról, ki a fene mondta, hogy hozzá kell menni a pasihoz? Kényszerítette valaki? Vagy, hogy anno, önszántából, hozott egy döntést, s ezért MOST hibáztatja a másikat, aki nem úgy viselkedik, ahogy ő ezt elvárná?
Elvárunk. De mit is? Olyan tulajdonságot, viselkedést, ami eleve benne van a másikban, vagy csak Te szeretnéd, de azt nagyon. És ha nincs benne? Akkor csak elképzelt lufi volt, amit jól felfújtál, s mikor kidurrant - óriási cirkusz lett belőle. Harag, gyűlölet, düh - amivel persze sosem lehet egy kapcsolatot megmenteni. Sőt. Olaj a tűzre. Ameddig az elvárás bűvöletében élsz, s az elképzelt világot nem hozod le a valóság szintjére, tulajdonképpen kit is szerettél? Hogy nem a valóságos, létező fickót - azt biztos. Menjünk tovább...... Kiderült, hogy az elvárásaid nem egyeznek a létezővel - s itt jön a kérdés, hogy mennyire nagyon tér el a számodra elfogadhatótól - hol is van a tűréshatár, mennyit bír el egy kapcsolat, ki mit képes tenni érte, hogy megmentsétek, hogy végre valós alapokra helyezzétek, persze benne önmagatokat is. Kérdés az, ez az új "csomag" mennyire lesz elfogadható, szerethető, fejleszthető, akár éveken át. Ha igen - szerencsések vagytok. Ha nem - elő a GPS-t, újratervezés indul, valaki mással.
Igen ám, de képes vagy egyáltalán kiszállni egy kapcsolatból? Van benned annyi erő, önszeretet, hogy igen - "nekem is megjár a boldogság"....meg nyilván az exnek is. Vagy inkább civódtok tovább, nyúzzátok a gyerekeket szanaszét, és tovább szidod a párodat a cukiban, s tartasz inkább szeretőt..."majd ott vigasztalódom 1-2 órát".
Nem lenne egyszerűbb - jó, igaz nehéz ügy ez - még ha fáj is, de elválni, és újra megtalálni önmagadat, s a hozzá való társat?
Még mielőtt azt mondanád "de hát hol?", regénybeillő történeteket tudnék Neked mesélni - mert igen, van SOK ember, aki vágyik a szeretetre, kapcsolatra, elköteleződésre, új életre, boldogságra. CSAK ezek az emberek megdolgoznak érte, s a jutalom nem marad el. Amiért teszel, az valósul meg. Ha még dagonyázol a rosszban, és panaszkodsz - változik valami? Ha eldöntötted, hogy boldog leszel, teszel/dolgozol érte - egy pillanatig sem kérdés - happy end lesz a vége!
Nos. Mit választasz? Boldogságot, vagy Boldogtalanságot? Beszélgessünk - csak ne a cukiban!
Legyen szép napod!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő
Gyere és csatlakozz Te is Társkereső és Párkapcsolati Kalauz Facebook oldalamhoz.