Sok párkapcsolat pont akkor hullik darabjaira, mikor az egyik fél már kötődik, a másik meg fél. Fél kötődni, elköteleződni, felelősséget vállalni. Sajnos a különböző statisztikák felmérései szerint nem csak Magyarországon vannak ezzel problémák, hanem a világ számos országában is. Tehát ez oly nagy problémakör, mellyel foglalkozni kell.
Melyek a lehetséges okok?
Már eleve a kapcsolatba lépés előtti időszakra nézzünk vissza. Önmagában véve nem stabil alapokon áll egy ember. Küszködik az önértékelésével. Múltbéli talán lezáratlan kapcsolata miatt szenved, vagy eleve meg sem értette miért lett vége, vagy még mindig a sértettség, a megcsalás ténye ég benne. A férfiak és a nők e tényt, egy kicsit másképp dolgozzák fel. Menjünk tovább. Nincsenek célok. Gondok vannak a munkahelyen, családban, bizonytalan a saját életét illetően. Olyan családi mintát hordoz magával, ami kivetül a mostani életére, tehát nem tanulta meg a szüleitől, mi az a hűség, odaadás, elköteleződés, stb. S ezeket a beidegződéseket még lehetne fokozni.
Tehát hogyan is megy valaki bele egy kapcsolatba? S ha már benne van, közben is érhetik csapások, melyekre nem lehet felkészülni előre.
Nem véletlen szeretem mondani, hogy hagyj bőséges időt az ismerkedési fázisra, még mielőtt akár szexuális kapcsolatod is lesz. Arról meg nem is beszélve, hogy hány ember hihetetlen mód tud szinte azonnal összeköltözni, s egy idő után csodálkoznak, hogy valami nem stimmel. Tényleg?
Gond van még az elvárás rendszerével is. Ki mit és milyen arányban szeretne. Nem elvár. Szeretne. De sokan ELVÁRNAK. S ha az elvárás nem teljesül, nemhogy önmagába nézne, mindjárt rázúdítja haragját a másikra. Pedig kinek is van elvárása? A hiány nincs kielégítve. Pedig a hiány nem a társban van, hanem aki elvár.
Az erkölcsi normák is szerepet játszhatnak. Az erkölcsi igényességünk ad egyfajta tartást, s mindig a helyes irány felé mozdít, de ezzel még oldottunk meg mindent.
Ezért vannak sokan, akik kiábrándulnak egy idő után belőle, mert a morális elkötelezettségüktől várják el azt, amit viszont az nem teremhet meg. Például, hogy a kitartásukból, hűségükből elégedettség, boldogság teremjen. Pedig az elköteleződés a boldogságnak csak az egyik feltétele, és nem pótolható más összetevőket.
Akik már képesek elrugaszkodni a hétköznapi gondolkodástól, és felelősséget vállalni saját életüket illetően, azok tudják csak kimondani, hogy: „Belátom, nem leszek soha tökéletes, és tőled se várom már ezt. Rádöbbenhetünk, hogy az élet senkinek se ad meg mindent, senkit se szeretnek éppen úgy, ahogy arra neki szüksége volna. Ha ezt el tudjuk fogadni, az segít bennünket abban, hogy a társunkkal együtt tudjunk élni.” Ilyen gondolkodás által válhat élhetővé egy kapcsolat, s tehet értelmessé nehéz élethelyzeteket.
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő