Sokszor találkozom a magányosság kérdésével munkám során, s nem feltétlen csak a pár nélküli magányosságra gondolok, hanem azokra is, akik kapcsolaton belül élnek így. Mi lehet rosszabb?
Ez mindig nézőpont kérdése és helyzettől függ, no meg attól, kinek mennyire rossz ez az állapot, s hogyan éli meg.
Hánszor hallom, hogy "mert persze mindenkinek van társra csak nekem nincs", "emberek egymás kezét fogva sétálnak, én meg egyedül vagyok", a "munkahelyi/baráti összejöveteleken csak nekem nincs férjem/feleségem...a többiek meg hozzák, mennyire utálom ezt".... S persze mit látunk meg, ami nekünk pont hiányzik az életünkből. De egyáltalán, valóban belelátunk mindenki életébe? Tényleg úgy gondolod, hogy a sok kifelé való élés mögött valódi boldogság van? A sok Facebookon felposztolt "boldogok vagyunk" kép valódi szerelemről szól? Nem akarlak elszomorítani, de rengetegen élnek kifelé, sok boldogtalan kapcsolat van, pedig együtt élnek. S nagyon sok ember él egyedül is boldogan. Mai magyar társadalmunk még mindig sajnos a látszatnak él, kiközösítve azt, aki más, aki nem húz álarcot és felvállalja véleményét, sorsát, az életét, benne azt, hogy épp egyedü él, de nem magányosan, vagy hogy már nem tud többet tenni a kapcsolatért, és dönt. Kilép belőle, mert hisz egy új szerelem létezésében.
A boldogság kérdését nem lehet egy mondattal, állapottal kifejezni.
Személyre szabott, mint az a ruha, amit felveszel, s mint az a gondolkodás, ahogyan nap mint nap rálátsz a világra.
Nem az a lényeg, mások hogyan élnek.
A lényeg Te vagy, a felfogásod, a mindennapokban való megélésed, az, hogyan és mit teszel saját magadért....s mert AMIÉRT DOLGOZOL, TESZEL - AZ VALÓSUL MEG. De soha ne add fel, bármi célod is legyen, s bármennyi idő is szükségeltetik hozzá.
Ha magányosan élsz, ugyan kérhetsz segítséget szakembertől, jó esetben a családtól, barátoktól...ha még vannak, de az első lépéseket a külvilág felé, mint kezdeményezést, Neked kell megtenni. Új helyekre célszerű menni, nyitni kell, be kell engedni új embereket az életedbe, változtatni kell a szokásrendszereden, viselkedéseden, s még csak véletlenül se regisztrálj egy társkereső oldalra, azt hihetvén, hogy majd a társ megoldja a problémádat, mert nem fogja. Elképesztő nagy önmunka kell ahhoz, hogy feltárd, miért jutottál ebbe az állapotba, miért zártad el magad a külvilágtól, miért hiszed, hogy félni, tartani kell valamitől, valakitől, csak mert jópárszor megégetted magad. Nincs olyan helyzet, vagy probléma, melyet ne lehetne orvosolni, hatalmas erőpróba és kihívás, s nyilván jópárszor kell a kényelmes komfortodból kilépni..hiszen hogy a fenébe lesz változás az életedben?
S mi van azokkal, akik párkapcsolatban tengődnek magányosan? Attól eltekintve, hogy a párod vagy akarja vagy nem, de látni, éreznie kell helyzetedet, ami vagy hagy és nem törődik vele, vagy próbálkozik ezen változtatni, de megint itt a kérdés - mi az oka - semmivel sem másabb ez a helyzet, mintha egyedül élnél. A megoldás ugyanaz. Mert ha Te nem akarsz ezen változtatni, a párod a feje tetejére állhat, akkor sem lesz más. Ugyan okolni lehet őt, ráfoghatod, hogy ő hibás, de NEM! Ezt a balhét Neked kell elvinned. Mert ha boldogtalan vagy, nem hagynak önmagad lenni, félsz megtenni dolgokat, a társad nem partner abban amit szeretnél, talán bántalmazás áldozata vagy, stb. akkor miért is vagy MÉG mindig benne? Miért hagyod? CSAK Te tudsz ezen változtatni, s kár kifogásokat gyártani, miért ne......
A magányosság egy állapot, nem betegség, bár az ebből adódó depresszió, s a vele járó pszichoszomatikus betegségek már igen. Változtatni lehet rajta - nem kis munka befektetésével. Ameddig nem késő - KÉRJ SEGÍTSÉGET! Mert az élet csodaszép, kár nem boldognak lenni benne!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő