A válás akkor következik be egy párkapcsolatban, ha már úgy érezzük, képtelenek vagyunk megjavítani a kapcsolatot, vagy egyszerűbb kilépni, mint dolgozni a kapcsolat minőségén, netán az idővel belépő harmadik személy felé jobban elköteleződünk már, mint a régi kapcsolathoz, de rengeteg oka lehet még a válásnak: pénz, érzelmi elhidegülés, alkohol, bántalmazás, hűtlenség.
Az országban végzett felmérések alapján döntő többségében (3/4 arányban) a nők adják be a válókeresetet, mert a nők érzelmileg jobban elköteleződnek, s amint megérzik a végleges szakadást, inkább kilépnek, mint hogy benne maradjanak egy házasságban. Az esetek nagyobb százalékában, nők számára fontos a kapcsolat minősége, talán jobban is küzdenek ezért, s ha döntöttek, a bíróság elé is könnyebben állnak. A férfiak viszont jobban tűrik a rossz kapcsolatot, nem ugrálnak kifelé, s nem is szenvednek annyira.
Kinek fáj jobban a válás?
Nem lehet egybehangzóan választ adni, hiszen minden kapcsolat más, ezért a válás milyensége is. Nem mindig annak könnyebb, aki kimondja, vége és beadja a válókeresetet, és elmegy. S a távozó férfit is rendesen megviseli, még akkor is, ha új kapcsolatba kezdett. A válással mindenki veszít valamit, valakit. A megszokott életet, házat, otthont, barátokat, a napi rítust, hiszen teljesen át kell reformálni új életüket.
A férfiak sokszor kevésbé tudják megélni, és kifejezni a saját érzelmeiket. A kultúra elvárása is az, hogy nekik „nem illik”, legalább erősnek, és magabiztosnak kell látszani. A nők ezzel szemben sokkal inkább meg tudják élni, ha szenvednek valamitől, és ki is tudják mutatni, mondani. Ezért lehet, hogy azt látjuk, hogy a nő szenved, a férfi pedig „jól elvan” az új életében, de ez sokszor nincs így.
Aki leginkább szenvedhet egy váláskor, az csak a gyerek lehet. A gyerekek számára a válás a család folyamatosságának végét jelenti. Olyan törés, amit korábban elképzelni, most pedig elfogadni nem tudnak. Ez a helyzet a biztonság, a biztonságos, és állandó világba vetett hitet károsítja. Ez akkor is bekövetkezik, ha a szülők képesek békésen, konfliktusoktól mentesen elválni. Ha viszont becsmérlik egymást, ha a gyereket egymás ellen használják fel, akkor biztos, hogy ezzel akár életre szóló károkat okoznak.
A válás egyfajta gyász, veszteség, aminek feldolgozásához idő kell. A fájdalmas időszakban nem szégyen szakértői segítséget kérni, mielőtt még az önértékelésünk totális csődöt mond.
Egyáltalán lehet jól válni?
A kérdés elég morbid, s talán inkább a tudatosságot venném elő. Ha már eldöntött tény, tudomásul vettük, hogy menthetetlen a kapcsolat, s ott ahol gyerekek is vannak, a legjobban arra kell törekedni, hogy minél fájdalom mentesebben történjen a szakadás. A gyerekek lelki épsége mindennél többet ér. Ők még képtelenek épp ésszel gondolkodni, csak a veszteséget élik meg. Számukra idő kell – persze a szülőknek is – hogy megérezzék, az apu és anyu ugyan úgy szereti őket, csak más környezetben, külön élnek tovább.
Ha már úgy is fájdalmas egy válás, és a veszekedésekkel, mérgelődésekkel spékelt nagyon rossz állapot és a kicsit rossz közül, nem kérdés melyiket választja az ember.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő