Elmesélek egy kis sztorit, talán visszaadom sok-sok nőnek a társkeresésben való hitet, hogy igen..létezik még normális férfi, aki valóban vágyik egy nő megértésére, ölelésére, kedvességére, a családra, az összetartozásra.
Megbeszélésem volt nem oly rég egy kávézóban, s egy picit előbb mentem, mert szerettem volna kicsit csemegézni az ott lévő emberekből. Tudod milyen jó, beülni valahová és csak lenni, figyelni? Tejszínhabos kávé rendel, én hátradőltem és "bambulésön" indul. A kávézó tele volt: édes kis párok, barátnők, anyuka pici gyerekkel, fiatal egyetemisták, üzletemberek…..s itt jön a lényeg. Két jó szituált sármos fickó beszélget egymással. Elég közel ültek hozzám…s mivel térelválasztó nem volt, hát hallottam miről folyik a diskurzus. Első ránézésre azt hittem, komoly üzleti megbeszélés folyik. Aztán kiderült, hogy az is volt, mivel az asztalon lévő papírok erről tanúskodtak, de egyszer csak megkérdezi az egyik a másikat. „És egyébként hogy állsz a családalapítással? Van valakid?” Nagy csönd, lehajtott fel, gondolkozás. „Sajnos még nincs, nem találtam meg azt a Nőt, akivel el tudnám képzelni az életem. Pedig meg van mindenem…de valahogy mégsem. Itt vagyok egyedül, tele pénzzel, sikeres vagyok a munkámban, van hobbim, és nincs kivel megosztanom ezt.”
És csak áradt belőle a vágy, a hiány, az érzés.
Mélyen belesüppedtem a fotelombe, egyszerűen alig tudtam nem odafigyelni, s azt kértem, hogy milyen jó lenne, ha most elkésne a kávézópartnerem, mert nekem muszáj ezt hallgatnom. Reméltem, hogy nem lesz feltűnő a „fülelésem”, de tényleg képtelen voltam másra figyelni. Elnéztem a testbeszédüket, a szemüket, s valahol mélyen belül átjött, mennyire érzékeny férfiember ül mellettem, akit ha egy külső szemlélő megnéz, talán csak a nagy „bizniszment” látja meg, tele lóvéval. És a beszélgetés folytatódott. „Tudod hány nő akad rám? Tudod hány nő nem is nő, csak egy lotyó? Már attól leesik a bugyijuk, hogy meglátják az autómat, vagy a ruhámat. Borzalmas mennyire csak a külsőségre adnak. Semmit nem kell tennem, hogy megdugjam őket. De nekem ez nem kihívás. Nem kívánom. Nem kell. Nincs küzdelem, izgalom, tét, nekem ez nem siker. Szánalmas az egész. Az üzleti életben meg nem ismerkedem, kettéválasztom a munkát a magánélettől. De ezt neked magyarázzam, hiszen a feleséged is totál más területen dolgozik, mint ahogy te. Szerinted hová menjek, mit csináljak, hogy megismerhessek már egy igazi nőt, aki a belsőmet akarja, aki nem fekszik le velem azonnal, még ha akarnám sem. Mondja azt már végre valaki nekem, hogy nem, nem fekszem le veled, még nincs itt az idő. Később! Meg akarom hódítani, küzdeni szeretnék érte. Vagy ez már nem divat? Vagy én maradtam még a középkorban. Tudom, sokan ezt ki sem nézik belőlem. De miért gyártanak az emberek teóriákat, hogy sikeres vállalkozó pasi csak tuti csajokra bukik? Igen, van pénzem, akkor miért ne vegyek magamnak normális ruhát, autót, telefont, szégyellnem kellene? De nekem ez van, a csajtól nem várom el. Sőt. Szívesen áldoznék rá, ha lenne miért? Hol találok már valakit? Csak azt ne mond, hogy randivonal? Félek felregisztrálni, nehogy valaki szélhámossal jöjjek össze, bár ez az életben is előfordul. Akkor hol is van "Ő"? Keresem, de addig néha meg hazaviszek egy-két csajt, ha már 5 perc alatt leesik a bugyija. Használom őket. Baj? De hisz tényleg csak arra valók, vagy tévedek?”
Bevallom, majdnem átültem beszélgetni velük, de jó neveltségem nem engedte, és elvégre kávézni jöttem, nem dogozni. Huh…azért ez nem volt semmi. Még hogy a férfiak nem akarnak boldogok lenni. És ez csak egy beszélgetés volt a sok közül, amit mostanában hallok, a sok-sok férfitől, akár a pácienseimtől, vagy a klubunkban.
Hölgyek! Igen, van Férfi, aki őszinte szerelemre vágyik. De Tőled is függ, Te milyen nőnek tartod magad. Ne adjátok fel, higgyetek magatokban, a Férfiban. Létezik a nagy „Ő”, csak türelem, és menjetek, éljetek, ismerkedjetek. Legyetek önmagatok!!!!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő