Életünk nem egy habos torta időnként. S azt még valahogy élvezzük, elfogadjuk, hogy hurrá, minden rendben, de mi van akkor, ha beüt a ménkű? Lehet ez egy párkapcsolati válság, munkahelyi probléma, betegség, időskori nyugdíjazás, elköltözés, haláleset, bármi, ami számunkra idegtépő stresszt okoz.
A beállt helyzetben bizonyos stádiumok alakulnak ki. Teljesen természetes folyamat, de az már nem, ha a folyamat megáll, és beleragadunk egy-egy szakaszában. Ha ez bekövetkezne, szakember segítségét kell kérni, mert idővel még nagyobb baj alakulhat ki, mint amekkora már egyébként is van.
Vegyük sorra, milyen szakaszok is lehetnek:
Az első pillanatban az ember el sem hiszi, hogy ez vele megtörténik. Hárít, tagad, el sem fogadja a helyzetet.
Mérhetetlen nagy düh, harag uralkodik el az emberen, ami néhol csak egy pár perc, de van, hogy nagyon hosszú ideig is tarthat, rossz esetben állandósult állapotról beszélünk. A legrosszabb, ha az ember nem tud uralkodni magán és a bosszúvágy is becsatlakozik.
Ha sikerül megemészteni a helyzetet, jöhet az alkudozás. Ez még mindig nem mondható sikernek, mert nem feltétlen jó döntések és próbálkozások születnek.
A legrosszabb, mi történhet, az a mély depresszió. A totális összeomlás, a kiúttalanság, a kudarcélmény feldolgozatlansága. Ilyenkor fontos a család, a barátok, a társ fizikális és lelki segítségnyújtása, valamint pártatlan szakember segítsége, hogy a folyamat lerövidítésében jelen legyen.
A lehető legjobb állapot, mikor elfogadás, amit jó értelemben a gyógyulási, pozitív szakasznak tekintünk. Fontos a tudatos gondolkodás, bizonyos célok kitűzése, mert ez lendít előrébb. A realitás és tisztánlátás képessége végre a helyére billen, s elkezdődhet az új irány megtervezése.
Maga az elfogadás lehet például, hogy egy munkahely elvesztése után pályázatot nyújtunk be egy állásra. Vagy végre kimondjuk a szakítás tényét. Elfogadjuk, hogy meghalt a családunk szeretett tagja. Végleg elköltözött a felnőtt gyermek. Stb. Ezen állapot után, mint egy GPS, újratervezhető lesz az élet, s képesek leszünk a megoldás felé haladni. Minden ember néha belekerül mély és traumás helyzetbe, s ezzel nincs is gond. S hiába van szerető család, párkapcsolat, barátok, de a lépéseket mindig nekünk kell megtenni, a fájdalmat feldolgozni. S hogy kinek mennyi idő szükséges, az már egyéni helyzettől és emberi képességektől függ.
A legfontosabb az, hogy mindig legyen legalább egy ember, akivel őszintén tudunk beszélni, s tudja, milyen helyzetben vagyunk, hiszen lesznek olyan pillanatok, mikor akár döntésképtelenségben, totális lelki és fizikai traumában, vészhelyzetben vagyunk.
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő