Nem kell ahhoz jósnak lenni ahhoz, hogy egy házasság, párkapcsolat szakítással, válással ér e véget, vagy sem. A kapcsolatok hétköznapi működésmódja mutatja meg, hogy kik azok, akik nagy valószínűséggel külön utat választanak majd, ha idejében nem veszik észre, s nem orvosolják a problémákat.
De miből is lehet észrevenni, hogy már nagy baj van?
Szemrehányásnak vélt kritika:
A másik becsmérlése, leértékelése, tetteinek negatív megítélése, véleményezése nem hangzik túl jól. Nehezebb időszakokban hajlamosak vagyunk előbb észrevenni a másikban a rosszat, s könnyebben minősítjük a másikat valós vagy vélt hibáiért. Ez idővel kölcsönössé válik, kritikára kritikával válaszolunk viszonzásul. Nehéz megállítani ezt a folyamatot. Ebben az elmérgesedett helyzetben a másik jó oldalát észre sem lehet venni, nem hogy dicséretet adni.
Megvetés:
Sajnos itt már nem csak a másik fél tulajdonságainak becsmérlése zajlik, hanem a személy egészének az elutasítása. Egy jól működő kapcsolat fontos ismérve az egymás iránti tisztelet, s ennek a teljes hiánya jellemzi már a pár tagjait. Egymás gúnyolása, megalázása akár nyilvánosan is.
Védekezés:
Mit tesz az ember, mikor bántják? Nyilván védekezni fog. S persze hogy hogyan, az mindig adott élethelyzettől függ. A másik szurkálódásainak elkerülése végett, mentegetőzni, szabadkozni próbálnak majd. A felelősség alól való kibúvás időlegesen erősítheti az egyént, de a kapcsolatra rombolóan hat. A bizalom már egyre alacsonyabb fokon működik.
Elzárkózás:
Talán itt szakad meg véglegesen a kapcsolat, csak idő kérdése mikor kerül sor a kivitelezése. A bizalom hiánya végül a teljes elzárkózáshoz vezet. Falakat húznak fel, hogy könnyebb legyen a védekezés, hogy ne tudja bántani a másik. Viszont ez az intimitás lehetőségét is meggátolja. Egyre távolabb kerülnek egymástól, s itt már nem csak a negatív, de a pozitív kapcsolat is megszűnik. A harag idővel közönnyé válik, ami a végső stádiuma a kapcsolatnak, az egymás mellett elélés végső soron a váláshoz vezethet.
Mit tehetünk ezek ellen?
Először is a nézőpontunkon kell változtatni. Ha még meg van a szeretet, nincs veszve semmi. Empatikus oldalunkat vegyük elő, s képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe. Mindjárt más fókusz kap a probléma.
Tanuljunk meg engedni! Mérjük fel mennyit ér a saját igazunk védelme, a kapcsolat épségével szemben. Itt nincs helye az EGO-nak.
Fontos, hogy tudjunk jövőbe tekinteni, a közös cél vezethet bennünket a hétköznapok elaprózódásában.
Figyeljük meg párunk jó, pozitív oldalát, s ezt számára is nem árt dicséret formájában megerősíteni.
Szeretettel egymás felé fordulni, figyelni – alapja minden boldog kapcsolatnak. Szánjunk időt egymásra, nincs olyan, hogy nincs!!!!! Ami nem ma nem oldasz meg, az idővel óriásivá duzzad és menthetetlenné válik. A beszélgetések, a meghitt pillanatok még közelebb visznek bennünket a másikhoz.
Kompromisszum nélkül nincs semmilyen kapcsolat. Jó lesz vele megbarátkozni. Itt nincs vesztes és nyertes. A problémák megoldásában közös nevezőre kell hozni az adott helyzetet, úgy, hogy mindenki elégedett lehessen.
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő