Kedves Melinda!
Szívesen válaszolok a megszólítására, de csak üzenetben. Amennyiben érdekesnek talál valamit abból, amit most leírok, azt külön engedély nélkül, de névtelenül közzé teheti az oldalán.
Először is, nagyon szívesen olvasom az írásait, bár igencsak a női olvasóközösséget szolgálja ki legtöbb esetben nagy bánatomra.
Megváltoztak a randizási szokások. Nos, valóban és nem mondhatnám, hogy el lennénk mi férfiak ragadtatva. A férfi szó alatt azokat a hímeket értem, akik megfelelő érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Felvállalják az érzéseiket, erről képesek beszélni, döntéseikért-gondolataikért képesek felelősséget vállalni.
Abban megegyezhetünk, hogy a nő az, aki végső soron dönt. Rajta múlik a szex, a párkapcsolat, a randizás. A férfi alap esetben apró, majd egyre gálánsabb gesztusokkal próbálja bebizonyítani szíve hölgyének, hogy őt válassza, de ezeket a nők a legtöbb esetben csípőből lelövik, így a férfiaknak már meg sem fordul a fejében, hogy a szó, hagyományos értelmében udvaroljanak. Melyik nő venné szívesen, ha egy férfi (józanul!!) szerenádozna az ablaka alatt? Melyik nőt lehet manapság leszólítani, mert éppenséggel nem rohan? Mikor van lehetősége a férfinak bebizonyítania értékeit? A férfi rettenetesen nagy kockázatot vállal minden esetben egy ilyen alkalommal.
A nők ezeket a pillanatokat nem teremtik már meg, ha úgy tetszik, nem ejtik le a zsebkendőt. A jelenség, miszerint a nők azt várják a férfiaktól, hogy megfelelő testi adottságokkal, anyagi háttérrel, érzelmi fejlettséggel rendelkezzenek, igen nehéz megfelelni. A férfi legyen sikeres, anyagilag megbízható, jó képű, nagy legyen a bankszámlája, nos, rettenetesen nagy az a bizonyos lista, aminek meg kéne felelni. Ezzel szemben a legtöbb nő nem rendelkezik az általa elvárt tulajdonságokkal. Egyetlen dolga az, hogy csinos legyen, pedig egy nő is lehetne tájékozott, érdeklődő, lehetnének hobbijai. Kevés ilyen nő van jelenleg, olyan pedig egyenesen unikornisnak számít, akinél bariban vannak az elvárásai azzal, amit ő nyújtani tud.
Sajnos ezt nem könnyíti meg a helyzet, hogy a nők türelmetlenek, összekeverik a szerelmet a kéjjel. A szerelem első látásra nem más, mint egy felfokozott szexuális vágy, de erre nem szabad(na) családot alapítani. Mégis a nők többsége elutasítja azokat a kapcsolatokat, amik idő és energiaráfordítás segítségével jönnének létre.
Hogy legyen valami konklúzió a végére, talán annyival zárnám a levelemet, hogy ha a nők szeretnének UDVARLÓKAT, akkor segíthetnék a férfiak munkáját azzal, hogy értékelik az apró gesztusokat, érintéseket, figyelmességeket. Amelyik nő pedig kultúrátlan kezdeményezni is tud, játszmák nélkül, annak mindig lesz ott olyan férfi, aki felvenné a zsebkendőjét.
A mai nap indítottam egy blog-ot, amiben pont ezt a témát szeretném részletesen átvenni. Amennyiben így a sokadik munkaóra után is tudtam valami értékelhetőt közölni, vagy vannak konkrét kérdései, nagyon szívesen állok a rendelkezésére. B.Sz.A.
Köszönöm a hozzászólást és az időt, mellyel melgtisztelte az olvasóimat!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő