Válási statisztikában élen jár kicsiny országunk. De mi vezet ide? Egyik leggyakoribb ok, a megcsalás, mert legtöbbször kívül keressük a vigaszt, ahelyett, hogy a házasságunkban lévő problémákat orvosolnánk. Még annak ellenére is, hogy persze senki sem megy úgy bele egy házasságba, hogy majd elválnak, s eleinte minden szép és idilli, de a közös élet kivétel nélkül mindenkinek tartogat megoldásra váró helyzeteket. Sémák nincsenek, sem ugyanazon megoldások.
De miért pont a félrelépés a legnagyobb ok?
Az egyik lehetséges ok, személyiségünkben keresendő. Van, hogy még éretlenek vagyunk a kapcsolathoz, nem tudunk elköteleződni, nem mérjük fel a felelősségünket sem magunkkal sem a másikkal szemben. Ez részint önbizalomhiányból fakadhat, vagy döntésképtelenségből, a problémákhoz való viszonyulásunknál alacsony a stressztűrő képesség, vagy nem tudunk elég kitartóak lenni. Nem feltétlen csak a férfiakra húznám rá a vizes lepedőt, a nők is ugyanilyen hibákat képesek ejteni. Ha felkészülve és tudatosan lépünk bele egy kapcsolatba, ezek a tényezők már elvből kiesnek, s egy kivillanó dekoltázs, vagy egy jóleső bók nem térít el bennünket a párunkba vetett hitünktől.
Sajnos eleinte sok időt fektetünk kapcsolatunkba, s hogy ez miért változik? A rózsaszín köd, a varázs minden kapcsolatban átalakul, belekényelmesedik az ember, megszokássá válik a másik jelenléte, természetesnek vesszük azt, ami egyébként jó, kellemes. Nem fordítunk kellő minőségi időt párunkra, s az éppen berobbanó gond esetén nem tudunk úrrá lenni a helyzeten. Az együtt töltött minőségi idő nagyon fontos minden emberi kapcsolatban, így a párkapcsolatban is. Nem a gyakoriság lesz a fontos, hanem a minőségi idő és az értő figyelem.
Vannak bizonyos életszakaszok is, melyek már eleve feszült állapotot eredményeznek. Ez lehet egy gyermek születése, munkahelyi gondok, családon belüli problémák, megváltozott anyagi helyzet, betegség, bármi, ami a kapcsolatban erőt és kitartást igényelne. Ha ezekben a nehéz helyzetekben van összefogás, értő kommunikáció, tisztelet a másik iránt, nincs ok, ami kibillenthetné a párokat normál működésükből. Ha már elköteleződtünk, fontos a játékszabályok betartása.
Egy kapcsolat sorozatos próbatételekből áll. Azzal nem oldunk meg semmit, hogy pillanatnyi örömöt hajszolva, kapcsolaton kívül keresünk vigasz. S bár ez elsőre jónak tűnik, de idővel – tapasztalatom mondja – mindig előjönnek a gondok. Előbb-utóbb kitudódik, belekerül az ember a saját hazugságai csapdájába, idővel a szeretősdi egyre kényelmetlenné válik, mert a felek közül valamelyik többet akar, vagy a házasságban lévő gondok egyre csak csúcsosodnak, s idővel robban, majd valamelyik fél bedobja a törölközőt, válni akar. Kinek jó ez? Miért felejtjük el, honnan indultunk? S mi lesz a gyerekekkel? Nem egyértelmű, hogy ami még menthető, azon dolgozzunk inkább?
Ha csak annyit elértem, hogy elgondolkodj a kapcsolatod milyenségén, s talán jó irányba szeretnél változtatni rajta, már megérte, hogy elolvastad e sorokat.
Legyetek sokáig együtt boldogok!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő