Sokszor halljuk, olvassuk, hogy a sikeres embereket célok vezérlik, tudatosan élnek, pozitívan gondolkodnak, hogy a test és lélek összhangban áll egymással.
Na de mit tegyen egy olyan ember, ki épp újratervezi életét, célokat tűz ki – persze nemcsak azért, mert 2018-at írunk – hanem mert változtatni szeretne, ki akar törni a megszokás unalmasságából, vágyik egyfajta kihívásra, vagy egyszerűen totális káosz uralkodik önmagában, az életében. Sport, munka, család, párkapcsolat, hobbi – úgy hisszük merőben különbözően kell megtervezni az életterületeket, vagy kitűzni célokat, s bár ugyan sablont nem lehet ráhúzni, de nagymértékben hasonlóan járunk el egy-egy résznél.
Emberi lélekkel foglalkozom, de soha nem mehetek el a fizikai világtól. A tanácsadások alkalmával, oly hőn imádott komfortzónából való kilépések mellett, előszeretettel tervezünk célokat, s a lélek bugyraiban való kurkászás során, egyszerűen muszály fizikailag is megmozgatnom az ügyfelet. Még a pszichológia is első pontban említi meg a változás, elengedés témakörében a fizikai síkon való „mozgást”. Már több esetben megfigyeltem, mennyire jobban haladok azzal, akivel párhuzamban valamilyen sporttevékenységet is be tudtunk építeni az életébe. Ez lehet bármilyen tevékenység – hastánctól – a futásig, csak legyen megtervezett, felépített, rendszeres. A motivációnak is nagy szerepe van. Például pár éve, spinning maratonra csábítottam el 8 női ügyfelemet, mondván, ha ezt megcsináljuk, úgy, hogy egyikünk sem tekert talán pár méternél többet, akkor az élet ügyes-bajos dolgai sem fognak majd ki rajtunk. Pár hónapi rendszeres tekerés meghozta gyümölcsét. Mint a gyerekek örültünk az érmeknek 4 óra tekerés után, igaz, másnap nem sok hasznunkat vették a családjaink.
Kellenek a célok, megspékelve a tudatossággal!
Azok az emberek, akik képesek célokat tervezni, s napról napra haladni az útjukon, - még ha időnként meghátrálásra is kényszeríti őket a környezet, a család-barátok, a saját elkeseredésük – s a tudatosságuk által hinni, és cselekedni, csoda, hogy elégedetten és mosolyogva aratják le a babért? Na igen, mert ugyan van cél, de van az a fránya mumus, ami időnként visszahúz. Nem ez a baj, hanem az, ha feladjuk. Kell, hogy kiépítsünk egy belső hitvilágot, ami segít, mikor nem mennek jól a dolgok. Mikor a külvilág is ellenünk szegül. Mikor jobb lenne semmit nem csinálni, és struccpolitikát folytatni – de így semmi sem változik.
S hogy mi segítheti célunk tudatos véghezvitelét?
- Átgondolt, alapos stratégia készítése. Napi, heti, havi lebontásban.
- Fel kell vázolni, milyen tárgyi, emberi és anyagi segítségekre van esetleg szükségünk.
- Mi vagy ki motiválhat bennünket?
- Ha esetleg rossz napunk van, ki az, akit segítségül hívhatunk, kereshetünk, hogy kirángasson bennünket a depresszív állapotból?
- Bele kell kalkulálni, hogy időnként a külső környezet (munka,család,pár) miatt nem tudunk haladni a megszokott intervallumban. Ez ok, na de hol van a pont, mikor netovább?!!!!
- Melyek azok a személyek, helyzetek, stb. melyek nehezíthetik célunk elérését?
- Ha tehetjük, írjuk és/vagy rajzoljuk le célunk stratégiatervét, és az sem baj, ha naponta látjuk, olvassuk (akár hangosan is).
- A cél akkor szép, ha jutalmazás is van. De ne csak a végén. Legyenek apró, etapokra osztott, kisebb jutalmazások is.
- Vegyük körbe magunkat olyan emberekkel, akik valóban örülnek terveinknek, s zárjuk ki az ellendrukkereket!
- Na és a csattanó! Ha sikerült elérni a célunkat – örüljünk, veregessük meg a vállunkat, és lehet világraszóló üdvrivalgásban kitőrni, elvégre megdolgoztunk érte!
Kívánok Nektek álmokat, vágyakat, hozzá erőt és kitartást!
Mármaros Melinda – párkapcsolati szakértő
Cikkem A futás eszenciája magazin oldalán jelent meg.