Változó világunkban még mindig ott tartunk, hogy a másságot, a különbözőséget nem tudjuk elfogadni, megemészteni, értékelni. Úton útfélén állandó önértékelési gondoktól szenvedő emberek panaszkodnak a korukra, a súlyukra, az egzisztenciális helyzetükre, bármire, hiszen csak a negatív dolgokat veszik észre és érzékelik magunkban, és persze a külvilágban is. Pedig a világ, mióta az emberiség létezik, mindig is különböző volt. Nemzetiségi, vallási, bőrszín, világnézet, politika, étkezési szokások, szexualitás, elfoglaltság, érdeklődésük szerint és még ezernyi ok miatt vagyunk emberi csodák. Mi a fenének kellene egyformának lenni? Miért kellene valaki által kitalált szabványrendszer szerint beállni a sorba? Divat a vékony alak? És? Ha nekem pont nem ez tetszik? Pedig a média világa szerint ez a trendi? Akkor én lenézendő vagyok? Kevesebb vagyok? Ha nekem a kis pillangók kergetése fontos, vörös hajjal, sárga ruhában (remélem, elképzeled) akkor ez amolyan abnormális? Mert nem épp azt csinálom, mint az átlag ember? Egyáltalán miért kell átlagnak lenni? Kinek jó? Mire mész vele?
Szép az, érték az, csoda az – amit Te annak látsz. Önmagadat? Másokat? A társ, mint tükör – ismerős fogalom? Az ember, mint tükör is? Mindig azt vesszük észre egy másik ember által, ami belőlünk hiányzik, kevés, és ebből felindulva egyből legörbül a szánk? A nők: nekem kicsi a mellem, a másiknak miért nagy? Közben nem veszi észre, hogy a férfiak nem csak a nagy mellű nőket szeretik, persze a tuti média, a plasztik világ ezt hiteti el, de a valóság pont hogy nem ezt mutatja. Beveszed? Remélem nem. Férfiak: kicsi a férfiasságom (gondolja magában) és a szex oldalakon persze csak csődör pasikat látja, és így többen tényleg elhiszik, hogy a méret számít. Pedig a nők nagy százaléka a háta közepére nem akar nagy méreteket.
A másság valóban gyönyörködtet, borzalmasan unalmas lenne a világ a sok azonosságtól. Egymástól tanulunk, fejlődünk, töltődünk, ettől válunk egyedivé, mint ahogyan a színek is fehértől feketéig pompáznak.
Mindenkiben van szépség, érték, csoda, felülmúlhatatlan, kuriózum, kívül és belül. A legfontosabb, hogy tisztában legyél értékeiddel, képességeiddel, csodált azt a páratlan szépséget, ami Te vagy. S ha ez sikerül, mások is észreveszik. Ettől a kölcsönös áramlástól, amit emberek egymás felé közvetítenek, lesznek boldogságos pillanatok, s ez így terjed szét. Kezd el önmagad szeretetével, majd a környezeteddel, add tovább a stafétabotot.
Legyen mindenki érték-szépség! Adiós!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő