Miért fontos a gyermeknek, hogy boldog szülőket lásson maga körül?
Az ad a gyermeknek biztonságérzetet és nyugalmat, ha két olyan embert lát maga felett, akik mosolyognak rá, tudják irányítani az életüket, és elégedettek magukkal és azzal, amit csinálnak. Ha a szülő bizonytalan, agresszív, dühös vagy szomorú a saját életének fel nem dolgozott traumái miatt, akkor a gyermek mindezt érezni fogja, és ettől nem fogja magát jól érezni.
Gyermekünk saját magával akkor tud békében élni, ha mind a két szülőjét szeretheti, hiszen ettől a két embertől származik. Az ő sejtjeikből fejlődött ki a teste, ami azt jelenti, hogy ha bármelyiküket meg kell tagadnia, mert pl. az a szitu áll fent, hogy anya már kiszeretett apából és folyamatosan szidja őt és a negatív dolgait hangsúlyozza a gyermeknek, akkor ő saját magának a felére nem lehet büszke. Mert tudattalanul azt az üzenetet kapja, hogy ha apa ilyen rossz és nem szeretjük, akkor vele is gond van, hiszen félig belőle van.
Fontos, hogy a szülők együtt éljenek?
Nem.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy együtt maradnak, mert azt gondolják, hogy ez tesz jót a gyermeknek.
Ezt jó szándékból teszik, és teljesen érthető, hiszen a gyermeknek valóban az az alapvető igénye, hogy a szüleit egymás mellett lássa, és érezze, viszont nézzünk bele ebbe a dologba kicsit mélyebben.
Anya és apa imádják egymást, és a gyermeket is. Ekkor a gyerek jól érzi magát.
Viszont van, amikor anya és apa már nem szeretik egymást, ami azt jelenti, hogy elutasítóak egymással, zavarják egymást, ingerültek lesznek egymás dolgaitól. Ekkor a gyermek folyamatos feszültségeket él át, mert ha nem is hallja, akkor is érzi, hogy meg vannak feszülve a szülők. Akkor nem úgy viselkednek, nem úgy mosolyognak, nem úgy viszonyulnak hozzá sem, mint amikor nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Tehát ez neki hosszú távon egyáltalán nem kellemes.
Ha a szülők a gyerek miatt maradnak együtt, a gyermekre még egy terhet is tesznek. Ő fogja annak a súlyát cipelni, hogy a szülei miatta boldogtalanok.
Viszont ha a szülők elválnak, és mind a ketten jól érzik ettől magukat, és folytatják az életüket kellemesen, akkor ebben az új helyzetben a gyermek megint két boldog embert lát, akik mellett szívesen van, és akikkel jól érezheti magát, még úgy is, hogy külön élnek.
Hogyan lehet jól csinálni, ha elváltunk?
Két fő pont van.
A gyermeknek sosem szidjuk a másikat. Mert igazából, az a mi sértettségünk a másik felé, és ez ránk, felnőttekre tartozik, a gyermeknek ehhez semmi köze. Ezzel csak terheljük őt, és olyan dolgot osztunk meg vele, ami egy kisgyerekre nem tartozik. Ez az első lépés, de nem a teljes, mert akkor tudunk igazán hitelesek, lenni, ha békét érzünk a másikkal kapcsolatban, akármi történt.
Igazán bennünk akkor van béke, ha elfogadjuk a másikat olyannak amilyen, vállaljuk annak a felelősségét, hogy annak idején őt mi magunk akartuk és ítéltük meg jó szülőnek, tehát a saját döntésünk a kialakult helyzet. Ekkor el tudjuk engedni, ekkor látjuk tisztán a másik hibáit és erősségeit. Ekkor tudjuk felidézni a vele töltött szép emlékeket, ezekre ekkor tudunk pozitívan gondolni. Ekkor látjuk tisztán a hibáit is, és megérjük, hogy ezek voltak azok a pontok, amik miatt megváltoztattuk a helyzetet.
A másik, hogy a gyermeknek megengedjük, hogy szeresse a másikat is akármilyen. Neki ez fontos. Nincsen annál rosszabb egy gyereknek, ha az egyik szülőjét el kell ítélnie, mert a másik nem szereti őt. Az igazán felnőtt gondolkozású és érett felnőtt tudja és érzi, hogy a saját sértettségét nem nyomhatja rá a gyerekre, hiába alkoholista, vagy agresszív, vagy verekedős a másik. El lehet mondani mindezt ítélet nélkül is a gyermeknek, mint egy tényt közölve, hogy a másik "ilyen és ilyen" ezért külön kell élnünk, de vannak jó tulajdonságai "ez és ez" amit te is örököltél tőle, és ezeket a tulajdonságokat hasznosíthatod magadban.
Ez nyugalmat ad a gyermeknek, és megadja azt a szabadságot, hogy ne akarjon azonosulni a másik rossz tulajdonságaival. Ugyanis a tudattalan úgy működik, hogy amit megítélünk, akár abban a szülőben, aki nem velünk él, nos, azoknak a rossz tulajdonságnak az érzését átvesszük és a nehéz szituációkat megjelenítjük az életünkben.
Azt érdemes tudni, hogy amikor gyermeket vállalunk, az egy életre kialakít egy családot, melynek szereplői az anya, az apa és a baba lesz. Bármi történhet ezután, elválhatnak, összeveszhetnek, újra házasodhatnak, ez a család már akkor is EGY család marad örökre, mert ebben a kis egységben ez nem tud megváltozni akármi, történik, a biológiai tényeken nem lehet változtatni, és feszültséget generál, ha tudattal erre kísérletet teszünk.