Ezzel a kijelentéssel nem mondok újat, s ennek ellenére, a munkámban napi szinten tapasztalom, hogy az emberek nem jól sáfárkodnak nemi identitásukkal, a vágyaikkal, a múltbéli sérelmekből kifolyólag, félelmeik, rossz beidegződéseik, a családból hozott mintákból merítve – nem jól keresnek társat, nem „helyesen” élik meg nemiségüket, nem tudják, milyen szerepet kellene megélniük. Ugyanazzal a problémával küzdenek az emberek, csak másképpen kommunikálják le, s ebből a téves megfogalmazásból kifolyólag rengeteg baj, frusztráció, konfliktus adódik.
Mit szeretne a nő? Figyelemre, szeretetre, meghallgatásra vágyik. S a férfi? Megértésre, támogatásra, nőiességre vágyik.
Tehát nincs különbség, sőt, nagy egyetértés van, de valóban azt cselekedjük meg, mint amire vágyunk? Sokkal könnyebb lenne minden, a társkeresésben, a párkapcsolatokban, ha az egyetértés, a szeretet nyelve „pontosabban” lenne megfogalmazva, s így egyértelmű lenne a kivitelezés is.
Mit jelent az elférfiasodás?
A probléma forrása: az ambíciók, a félelem, a védelem, a céltudatosság, a hamis egyenrangúság iránti vágy, a „megmutatom, hogy nekem is megy”, a „nem akarok többé sérülni” gondolatok átveszik az irányítását, és lassan, de biztosan a nők férfias jellemre változnak. Egy válás, egy csalódás vagy az, hogy „apám fiút akart”, okoz nagy sérüléseket, s ezek vezetnek tévútra. Az elférfiasodott nők legtöbbször egy szerelmi csalódása után kényszerülnek arra, hogy egyedül oldjanak meg sok olyan szituációt, ami nem féltetlenül nőies. Sok nő gondolja, hogy dicsőség, ha nő létére ő a családfenntartó. De hogy érzi magát ilyenkor a férfi, aki mondjuk akarata ellenére, munka nélkül maradt? Az elején a nőnek ez lehet dicsőség, aztán átmegy szokássá, majd követi egyfajta fáradtság, majd szomorúság és így tovább. Ez egy ördögi kör, mely szépen lassan, de biztosan felőrlik a nőkben a nőies oldalukat és a férfiakban a férfiasat.
Hogyan orvosolható?
Ha vállalja saját magát erősségeivel, gyengeségeivel együtt, azt hogy nő, s hogy nem tudhat mindent, s igen is, kell, vágyik a férfi mellé. Tanulható az, hogy hogyan fejezzük ki az érzéseinket, hogyan halljuk meg a másikat, hogyan szeressünk anélkül, hogy sok lenne vagy fájna, hogyan legyünk jó segítők vagy partnerei a férfiaknak és mindezt úgy, hogy közben nőiesek maradnak. Amint egy nő képes hátralépni, teret adni a férfinak – türelmesen – úgy lesz képes a férfi valóban Férfinak lenni. A bizalom megelőlegezése nem kerül semmibe. Rengeteg férfi él társra vágyva, elzárkózva, akik valóban vágynak a szeretetre, megértésre, s az ízig-vérig nőre.
S hogy mit jelképez a férfias férfi? Legyen figyelmes, magabiztos, ötletes, adjon magára és környezetére, legyenek céljai, s ezeket valósítsa is meg, s nem kevésbé az erőt szimbolizálja. Azt a fajta erőt, ami nem feltétlen csak a fizikális megnyilvánulásában fontos, hanem a „mit akarunk, és merre tartunk vagy az, hogy mit tudunk magunkról és mit a másikról”.
Mindenki számára hasznos lenne, ha tudatosságot vinne életébe, s megélné nemi identitását – mennyivel több boldog ember élne így. Ehhez kívánok Neked sok szerencsét!
Mármarosi Melinda – párkapcsolati szakértő
Gyere és csatlakozz Te is Facebook oldalamhoz.