Elnyűhetetlen világunkban micsoda baj, ha valami elromlik...főleg ha az érzelmek világában történik ez. Az embert valahogyan még "megjavítják" az orvosok, na de a szívét? Itt állunk egy nagy gödör alján, probléma az van bőven, és tételezzük fel, már ott tartunk, hogy látjuk és érezzük is a bajt. Ki ordít, ki sikít, ki magában vajúdik, de miért várjuk, ölbe tett kézzel mantrázva a csodát? A hit nagy erő, de cselekvés nélkül megette a fene.
A nagy Titok könyv megjelenése és a feltupírozott ezoterikus világnak köszönhetően, emberek sokasága ül a fenekén, otthon gubbasztva és valami földönkívüli csodára várva NEM TESZ SEMMIT.
Nem a könyvekkel, nem a hitbéli gondolkodással van a baj, hanem azzal, hogy teljesen félre értelmezzük a tudatos gondolkodást, azt, hogy hiába tervezünk, élünk célokkal, álmokkal, ha a valóság talaján nincs cselekvés, tevőleges munka, nincs önmagunkkal való elszámolás - következetesség, nincs komfortzónákból való kilépés.... no akkor hol is marad SIKER? Az eufória? Az öröm?
Hihetetlen mire képes az emberi elme...a kifogásgyártóknak már OSCAR díjat lehetne kiosztani filmbéli történeteikért. S csak kérdezem...szerintetek ezzel kinek segítenek? Mert hogy maguknak nem - az tuti. S ha ezzel arányban még emberek is kötődnek hozzájuk, akkor már hány embernek is ártanak? Az már más kérdés - ki meddig tűri ezt.
A kifogásgyártó ember nem érez felelősséget sem magáért, sem másokért. Nincs hite...főleg magában. Lusta...azért ezt mondjuk ki őszintén, kár szépíteni. Igazából célja sincs, mert ha lenne, és őrült módon vágyna rá, akkor mindent megmozgatna, hogy valósággá váljon. A kifogásgyártó emberek nem tudnak örülni mások sikerének, inkább bezzegelnek...és irigykednek, nekik miért nem sikerült? Ők azok a tipikus Pató Pálok, akik körül változik a világ, él, mozog a környezetük, de ők saját maguk a fotelben csak szemlélődői az eseményeknek, s az egész életük egy nagy pangásban tevődik el.
Hogy ki milyen életre vágyik? S hogy mikor van az a pont, mikor elég volt?
Lehet ráfogni a neveltetésre, a régmúlt események kudarcaira, a "valamim nincs meg hozzá, hogy elvégezzem" kifogásokra, a világra, az asszonyra, a férjre, a szaros gyerekre, az idióta főnökre, a gazdasági válságra............na de elég volt!!!!! Ne gyárts több teóriát....inkább emeld fel a hátsód!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő