Rengeteg tönkre ment házasság, szakítások tömkelegét látjuk nap, mint nap. Ehhez még párosul a pesszimizmus, depresszió, önértékelési zavar, sikertelenség, feladás – inkább nem is sorolom tovább. Olyan kézenfekvőnek tűnik, hogy inkább a prevenció szükségességéről beszéljünk, hogyan lehetne megelőzni a bajt. Bevallom, én kötelezővé tenném – s mint tudjuk egyházban kötött házasságoknál ez már bevett szokás – hogy egy szakember beszélgessen el a leendő házasokkal, és készítse fel őket az együttélésre. Hányszor derült ki munkám során, hogy már az első lépésnél, a párválasztásnál is gond volt, vagy, hogy fogalmuk sem volt mire figyeljenek a párok egy összeköltözésnél, ne adj isten egy gyerekvállalásnál, vagy az első traumát – munkahely elvesztés, családi gondok, szexuális zavarok, stb. – miként is kell feldolgozni, kezelni. Nos, akkor vegyük is sorra, mi fontos egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz.
Leválás a szülőktől
A legfontosabb első lépés, hogy felnőtt emberként létezzünk a világban. Sajnos sok szülő nem tudja elengedni „édes kicsi gyermeke” kezét, aki már túl van a 30-on akár, és olyan elvárásokat támaszt még mindig felé, mint ha óvodás lenne. A szülő egy közvetítő csatorna, egy állomás, ami bizonyos távolságot megtartva örök kötelék marad, úgy, hogy benne mindenki szabadon élhet, dönthet, és érvényesülhet. Ha már párkapcsolatban él a gyermek, elsődlegesen a párjához tartozik, ő már új családot alapított. De ez nem zárja ki a szülőkkel, a testvérre, a többi rokonnal való „egészséges” kapcsolattartást.
Konfliktuskezelés
Bármennyire is furcsa, de teljesen normális, hogy egy jól működő kapcsolaton belül, néha van konfliktus, értelmezési probléma, nézeteltérés, Ha két egészséges lelkületű ember, saját gondolataival, identitásával vesz rész benne, akkor miért ne lehetne „egyeztetési gond”? Gond akkor van, ha az egyik erőszakos, „csak nekem van igazam”, a másikat meg sem hallgatja, rossz a hozzáállás, csak kritizálás van, és vagy egyáltalán nincs kommunikáció, vagy rossz a kifejezési mód. A folytonos egymásra mutogatás, a hibáztatás semmire nem vezet, vagyis igen, a kapcsolat végéhez. A megoldás a szolidaritásban, a megértő kommunikációban, türelmes megértésben és figyelemben van.
A csend beszédje
Mennyire ismered a párod jelzéseit, azokat a néma, szavak nélküli testbeszédet, ami sokkal többet elárul, mint ha szóban közölne bármit is. A kapcsolat összetartozásának fontos része a figyelem, a másikra való rácsatlakozás, a jelzések észrevétele. Fontos, hogy érzelmileg jelen legyél, hogy érezze, mellette állsz, fogadod a jelzéseket, s néha a „csendeddel” segítsd őt.
Közös nyelvezet – titkok
Minden párnak lesz egy külön, sajátságos nyelvezete, szóhasználata, ami csakis rájuk jellemző. Ez is egyfajta összetartozás, ami valamilyen esemény kapcsán alakulhat ki. Az agyon „szelfizett” világban nem kell állandóan kiposztolni, mennyire tutin vagytok, hogy összetartoztok, ez inkább erőlködés, mint sem őszinte összetartozás. Nem mindegy ki mit gondol? A hűség, a közös titkok csak rátok tartoznak. Az ember nem kifelé él, nem másnak akar megfelelni, csak önmagának, a párjának. Rengeteg olyan helyzet van – főleg a hálószobai sztorik – mely kizárólag rátok tartozik. Ismérve lehet egy kapcsolatnak az, hogy akik valóban megélik az intimitás (lélek szinten is) egyáltalán nem érdekli őket a külvilág, csak a saját életükkel akarnak foglalkozni, kizárva a „majd én megmondom a tutit nektek hogyan kellene élni” szövegeléseket. Ha netán mégis probléma lenne közöttetek, az belül kell megoldani, s ha végképp nem tudtok megoldást találni, érdemes szakemberhez fordulni, mint sem a családi vagy baráti okoskodókkal kicsemegézni. Védd a párkapcsolatodat!
Sok boldog pillanato kívánok!
Mármarosi Melinda - párkapcsolati szakértő